A különös fekete rózsa

-Ébredj Gabriel!-susogta egy lágy hang. Lassan kinyittam a szemem és rádöbbentem, hogy elaludtam tanulás közben. Gyorsan átvettem az alvósruhámat és levettem a tornacipőt." Hamarosan vége az állandó tanulásnak , közeledik az év vége."-gondoltam. Odasétáltam az ablakohoz és szélesre tártam. Jólesett a felhevült bőrömnek a kintről fújó kellemes szellő.  Az ég királykék színben pompázott, míg a csillagok ezüstösen fénylettek. Még egy ideig ez eget néztem, majd gyorsan viszza surrantam az ágyamba és becsuktam a szemem. Egy kis idővel újra kinyitottam és csodás látvány fogadott. Ahová csak pillantottam vörös rózsák szirmait láttam. Megpördültem és mögöttem egy fekete rózsa volt. Lassan lehajoltam, hogy közelebről is szemügyre vegyem. Minden szirma korom fekete volt. A szára vérvörös volt és a tüskéi egészen aprók. Kinyújtottam a kezemet, hogy letépjem egy szirmát. Különös érzés fogott el. talán mégsem olyan jó ötlet... "Butaság!"-gondoltam magamban és egy gyors mozdulattal letéptem egy szirmát. A csodás rózsa hamuvá vált. A kezemben lévő fekete szirom lángragyúlt én pedig ilyedtemben eldobtam, így a többi vörös szirom is égni kezdett. A szívem a torkomban dobogott és futásnak eredtem. A lángok egyre csak közeledtek felém. Rájöttem, hogy nincs értelme küzdeni. Becsukatam a szememet és átadtam magamat a perzselő tűz vörös lángjainak...